Az adót elkerülni nem kell, félnetek jó lesz...

2007-12-04 23:59

Pár éve ez a mondat még így hangzott: Az adót elkerülni, nem kell félnetek, jó lesz! Azonban változnak az idők, a pénzügyi kormányzat egyik, királydrámáknál ugyan kevésbé izgalmas, azonban azoknál lényegesen többeket foglalkoztató és érintő célja a gazdaság kifehérítése, az igencsak gyengécske adómorál javítása, az eltitkolt jövedelmek feltárása, az adófizetők - és az adóztatásba bevont jövedelmek - körének szélesítése. Vagyis ma már így kell értelmeznünk a klasszikus állítást: Az adót elkerülni nem kell, félnetek jó lesz!
A cél megvalósításának egyik eszköze lehet új adónemek, így a 2009-re bevezetni tervezett értékalapú ingatlanadóztatás meghonosítása, ugyanakkor kevés kétség férhet hozzá, hogy a már évtizedes múltra visszatekintő adónemek táján is van még mit keresgélni. Vélhetően még mindig nagyságrendekkel nagyobb a be nem vallott jövedelmek után meg nem fizetett adó az új adónemből várható adóbevételeknél.
Teljesen torz képet mutat a nemrég nyilvánosságot látott statisztika, mely szerint az szja-alanyok mintegy egyötödét kitevő, havi bruttó 150 ezer forintnál nagyobb jövedelmet bevalló réteg fizeti a teljes személyijövedelemadó-tömeg 80 százalékát. Az arány a társaságok esetében is hasonló. Vagyis még az adóztatásba bevont, az adóhatóságok látókörébe került adózók jelentős része sem ad számot jelentős adóköteles jövedelemről. Ez ellen próbált tenni valamit egy évvel ezelőtt az alkotmánybírósági vizsgán utóbb elbukott minimumadó (alap)-szabályozás, amit végül más formában, de később mégis bevezettek. Ezzel párhuzamosan a magánszemélyeknél az elmúlt másfél év legjelentősebb újdonságait a foglalkoztatás kifehérítésére tett kormányzati kísérletek, a "beszámlázós" világ végét vagy legalábbis megnehezítését célzó lépések, a vagyonosodási vizsgálatok, illetve a biztosítási jogviszonyok ellenőrzése jelentik. A fenti megoldások mindazonáltal alapvetően tüneti, formai jellegűeknek tekinthetők. Ha egy kicsit korábbra tekintünk vissza, más jellegű, mondhatni tartalmi jellegű lépésekkel próbálta a jogalkotó az adóztatásba vont jövedelmek körét szélesíteni. Így született meg az eva és az ekho. A népszerűvé vált adóztatási módok mögött az a kétségtelen igazság húzódott, hogy ma Magyarországon sokan és joggal érzik úgy, hogy túl vannak adóztatva. Az pedig már közhelyszámba megy, hogy van olyan adómérték, aminek a megfizetése már megér annyit az adózóknak, hogy nyugodtan aludjanak. Azonban az adóelvonás növekedésével jelentősen nő az adóelkerülési hajlandóság. E jelenséget írja le makrogazdasági összefüggéseiben az úgynevezett Laffer-görbe, amely nagyon leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy a maximális adóbevételt az állam egy bizonyos adóztatási (jövedelemelvonási/újraelosztási) arány mellett érheti el. Ma Magyarországon vélhetően e szint felett van a központi újraelosztás aránya. Bár a jelenlegi költségvetési helyzetben a radikális adó- és járulékcsökkentés kétségkívül jelentős költségvetési kockázatot jelentene, az adóztatásba bevont személyek és jövedelmek körének szélesítésekor mégis célszerű lenne az ellenőrzési rendszer szigorítását összekötni az átlagos adóterhelés, a központi jövedelemelvonás mértékének csökkentésével. Utóbbi híján aligha vezethet eredményre az előbbi. A kedvezményes adó- és járulékmértékek, az eva és az ekho bevezetésére tett kísérlet ugyan a Laffer-görbe tanulságai mentén született, annyiban azonban mégis aggályosak ezek a speciális adóztatási módok, hogy azok szükségszerűen önkényes és lobbyérdekek mentén kialakult kedvezményezetti körre vonatkoznak, gazdaságilag és etikailag aligha magyarázható módon tesznek különbséget személyek, foglalkoztatási formák vagy éppen jövedelemtípusok között.

Forrás: Napi Online